Remélem meg fogtok tudni rólam pár dolgot :D. Na akkor, essünk neki, annak a bemutatkozásnak:
- Tizenhat éves.
- A teljes neve Baba Kanna.
- Százhetvenöt centi magas.
- Tíz évesen kezdett blogolni.
- Kedvenc műfaja a krimi és a fantasy.
- Nem szeret könyveket olvasni.
- Hanyik érő, gesztenye barna haja van.
- Sötétbarna szem.
- Nincs testvér.
- A kutyusa dalmata és Sanyi névre hallgat.
- Kedvenc étele a rizs.
- Legnagyobb elfoglaltsága a blogokon kívül az animék.
- Favorite animéje jelen esetben a Shoukgeki no Souma, Haikyuu, Aoharu x Kikanjuu és az Orange.
- Nem tudja mit fog kezdeni magával az iskola után.
- Szeret rajzolni, de csak ritkán ül le.
- Nem tudja eldönteni, hogy most Ő túl érett, vagy gyerekes.
Rossz tulajdonság:
Sokszor
felesel, lusta, sokáig képtelen volt osztozkodni, nincs valami jó
önkritikája, túlságosan is nagy a versenyszelleme, nehezen viseli a
rossz kritikákat, akaratos, szeret vezér lenni akkor is, ha épp fingja
sincs egy feladatról, nulla humorérzék, nem tud hamar témát váltani,
rengetegszer elítél másokat, semmiképp sem tudja elvisel az emberek
között azt akinek: hangulatingadozása van, beképzelt, ( viccelni ő is
szokott ezzel, de valójában nem az ) kihasznál másokat, a háta mögött
sustorognak róla, sajnáltatják magukat.
Jó tulajdonság:
Mindenre nyitott, megbízható, kiáll másokért, van küzdőszelleme.
" Nem tudja eldönteni, hogy most ő túl érett, vagy gyerekes. "
Kicsit jobban kifejteném. Többször beszéltem anyával már arról, hogy én nem tartom magam " átlagos " tininek. Az osztályom nagy része már fiúzik, van aki cigizik, elkezdőzött a fiúbanda fangörcs ( kpop ). Én pedig csak ülök a helyemen egész nap és fülhallgatón zenét hallgatok. A fiúk egyáltalán nem érdekelnek, a cigivel úgy vagyok, hogy egyszer úgyis kipróbálom, de most nem érzem " szükségét ", a kpop-ot meg szeretem, de a fiúk arcát még csak nem is láttam soha, csak a szöveget és a dallamot hallottam, mert csak átküldték a telefonomra, nem kerestem rá a neten. A szüleim szerint koraérett vagyok, valami hatvanéveshez hasonlítanak. Másrészt viszont ragaszkodok anyához és apához, mint egy hatéves. Pl.: egyik nap voltunk kint a strandon, és anya nem ment a vízbe tizenegy és három között, mert leég, én pedig ottmaradtam vele és a barátnőjével. Nem mentem sehova, pedig imádom a strandot. Meg volt a, hogy hazafelé megfogtam anya kezét, és nem éreztem azt, hogy ez ciki. Pont leszartam, ami szerintem furcsa egy tizenkét éves lánynál. Nem kellene ennyire anya seggében lennem... Azt is mondták, hogy én miért nem járok sehova, amit mondjuk betudtam azzal, hogy lusta vagyok, de igazából csak arról van szó, hogy nincs mehetnékem. Pedig most kellene elkezdenem barátnőzni, bandázgatni, de semmi...
Név:
A nevem random jött, mert beütöttem, hogy Japán női nevek, de semmi nem tükrözött engem. Ekkor megakadt a szemem a Kanna szón, és, mivel magyarul is van jelentése, ez lett a becenevem. A Baba pedig csak ennek az oldalnak az írása közben jött, mert semmilyen Japán vezetéknév nem illett ( szerintem ) a Kannához, amikor a B betűnél ott volt a Baba szó. Rögtön beírtam, és így lettem Baba Kanna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése